A Háttér
Panka átváltozása talán varázslatnak tűnhet, de nem az.
Látványos fejlődésének hátterében tudatos fejlesztő munka van.
Melynek a végtelen szeretet az alapja, de nem az elkényeztetés.
Egy mély, érzelmi kapcsolódás Kutya és Ember között.
Egy tökéletes kommunikáció, amelynek során a Gazda tudja, hogy mikor milyen tónusban beszéljen a Kutyájához, mikor hogyan mozduljon. Hogy azzal megerősít, dicsér, vagy éppen határokat állít fel. Vagy tudja: jobb, ha meg sem szólal. Egy olyan bizalmon alapuló kötődés, amelyben a Kutya támaszkodhat ránk.
Amelyben feltétel nélkül elhiheti, hogy amikor velünk van és együtt tapasztalunk meg veszélyesnek tűnő helyzeteket, abban őt többé nem érheti bántódás.
A Gazda jelenléte, melynek középpontjában az értő figyelem van.
Figyeli a Kutyáját.
Felismeri testbeszédét.
Átsegíti az általa kihívásnak vélt helyzeteken úgy, hogy Kutyája abban fejlődhessen, abból győztesként kerüljön ki.
Tehát miénk, Gazdáké az első lépés.
Először is abban, hogy kicsit állítunk azon, hogyan tekintünk az Érzékeny Kutyánkra.
Hogy nem akarjuk mindentől megvédeni őket,
hogy nem akarunk helyettük megoldani szituációkat,
hanem mosolyogva, szeretetteljesen és határozottan melléjük állunk és úgy vigyázunk rájuk.
Hogy a Kutyáink érezzék, mi tudjuk merre vezetjük őket.
Az Érzékeny Kutyákat nem szabad bezárni.
Az Érzékeny Kutyáknak lehetőségeket és feladatokat kell adni.
Hogy azokat teljesítve, sikerélménnyel gazdagodva, dicséretek sokaságát megkapva elhihessék magukról, hogy ügyesek, erősek. Egyre ügyesebbek, egyre erősebbek.
Mi pedig látva a fejlődésüket napról-napra, újra és újra beleszerethetünk a Kutyánkba és az ő új életébe. Mert ha az ő élete megváltozik, megváltozik a miénk is.
Ön is megtenné az első lépést?
Ön is megtenné az
első lépést?
