Anita kutyái
Koloska-völgyi Harcos BRANIE
Sarplaniai juhászkutya lány
született: 1993.05.20. (†2007.01.15.)
Ő volt életem első saját kutyája.
Kölyökként jobb elülső mancsán kis fehér folt volt – mint aki tejfelbe lépett 🙂 -, ezért szemeltem ki őt az alomból. Amelyről azóta már tudom, nem a legfontosabb szempont egy kiskutya kiválasztásában, de akkor gyerekként, mit sem sejtve a tudatosságról, jó döntésnek tűnt.
Házőrzőt szerettünk volna, ezért választottuk ezt a fajtát. Branie, fajtájából adódóan nem tartozott a törekvő munkakutyák közé, de ennek ellenére sok mindent megtett a kedvemért. Szinte együtt nőttünk fel, rengeteg időt voltunk együtt, az ágyamban aludt és leírhatatlanul sokat tanítottunk egymásnak.
Élete utolsó napján bár gyenge volt, felállt még a kedvemért, amikor hazaértem.
Lehajoltam hozzá és átöleltem, hogy segítsem őt, amikor hirtelen elesett. Ott, abban a mozdulatban, abban a pillanatban, a karjaim között aludt el örökre.
Szívszorító volt és megható. Majdnem 14 szép és tartalmas évet töltöttünk együtt.
Mindaddig nem vettem komolyan, hogy a kutyák képesek ilyet tenni.
Megvárni a gazdájukat, amikor eljön a búcsú ideje.
Ugyan addig is hittem, hogy a Kutya egy Csoda, de Branie segített nekem, hogy ne csak higgyem, tudjam is.
Könnyes szemmel köszöntem meg neki.
Semmi kétségem többé.
Sissi zu den sieben Burgen, LIZI
Német juhászkutya lány
született: 1995.05.27. (†2005.11.05.)
VK3, Kör1, "a2", NJ, ÖMT kifejezett
Mesterem mindig azt mondta: „Ameddig nem foglalkoztál Német juhászkutyával, addig sohasem leszel igazán jó kutyakiképző. Német juhászkutya az ETALON!”. Hallgattam rá, és hamar megtapasztalhattam, hogy igaza volt!
Lizi 1,5 évesen került hozzám, s azóta sem mondhatok mást: Ő volt a KUTYA! Pedig semmilyen kiemelkedő pontszámmal nem büszkélkedhettünk a versenyeken, mégis ez a véleményem. Szakemberek közül is sokan mosolyogják meg előbbi kijelentésemet.
De hát ez már csak így van. Nem láthatta mindenki azt a különös fényt, amely azokban a gyönyörű mélybarna szemekben lakozott.
Ott volt, ahol én voltam. Csak feküdt és várt. Ha én mentem, ő jött. Megtette, mert szeretett, s nem azért, mert tökéletes volt a kiképzés. Sőt! Kezdőként rengeteg hibát vétettem, s ő mégis türelmes maradt.
Talán mindezért. Vagy talán csak azért, mert rengeteget köszönhetek neki.
Felejthetetlen jó kutyám…
QUENNIE Cave Canem
Német juhászkutya lány
született: 1998.10.23. (†2007.10.26.)
VK1, ÖMT kifejezett
10 testvérével együtt született október 23-án. Ketten már holtan jöttek világra, s első éjjel is elpusztult egyik fiútestvére. Fanny, az anyakutya nem tudta elégségesen táplálni az összes kölyköt, így Quennie baba 5 napos korában, 17 cm-esen és 28 dkg-osan hozzám került a tenyésztőtől, amikor is még a szeme és a füle is zárva volt. Magam neveltem fel cumisüvegből tápszerrel, fáradhatatlan éjjel-nappali-pótmama-szolgálatot ellátva. Rengeteg odafigyelést igényel egy ily’ aprócska eb. De megérte! Elválaszthatatlanok lettük, s ő erős akaratú, nagyszerű ösztönű kutyává nőtt.
Nagyon ragaszkodtunk egymáshoz, sokat tréningeztünk, vérében volt a munka, de sajnos csípőízületi diszpláziája véget vetett sportkarrierjének.
A ragaszkodás megmaradt és a kemény dolgos hétköznapok helyét is csak a könnyítetten dolgozósak vették át. Élete végéig.
3 nappal 9-ik születésnapja után vesebetegségben halt meg.
BONNIE Wildhearted
Német juhászkutya lány
született: 2003.04.07. (†2018.10.28.)
SchH1, „a2”, TSB „a”
7 hónaposan, Tóth Ferenc „Fritz” barátom és párja tenyészetéből kaptam Bonnie-t. Úgy hiszem, szerelem volt első „tréningre”. Leírhatatlan élmény volt a közös munka. Sokan mondták, olyan mintha barátnők lettünk volna.
Talán így is volt…elég volt, ha csak rám nézett.
Ez a kiskutya remek ösztönadottsággal, hatalmas szívvel látta meg a Napvilágot – nem is kívánhattam volna nagyszerűbbet. Egyszerűen imádtam.
A képek (és a versenyeredmények) árulkodtak…szerintem 🙂
15 és fél évig volt velem.
Ilyen hosszú időbe sok-sok minden belefért.
Rengeteget tanulhattam tőle. Leginkább az utolsó éveinkben, amikor már nem a kiképző pályán eltöltött szorgos munka volt a középpontban, hanem egy csendesebb, nyugdíjas időszak. Amikor már a párnáján várta csillogó szemekkel, hogy hazaérjek és menjünk…
…és gyakoroljuk azt, amit a kutyaiskolában 🙂 Pedig már nem úgy mozgott, ahogy fiatalon. De őt ez egyáltalán nem zavarta. Ha elesett, felkelt és ment tovább. Lenyűgözött a Élet-igenlése, az örök lelkesedése és ragaszkodása. Büszke gazdája, kísérője, társa voltam.
2005. 06. 05. – BH –
Németország, Muhr am See
2006. 11. 04. – SchH1 – B 92 pont,
II. hely
Magyarország, Érd
2007. 03. 24. – SchH1 – B 95 pont,
I. hely
Magyarország, Alsóörs
2007. 05. 19. – SchH1 (85-97-92)
I. hely
Németország, Coburg
Grosental WISKY
Német juhászkutya fiú
született: 2004.04.14. (†2014.09.07.)
Wisky kutya 1,5 évesen került hozzám oktatás és új otthon keresése céljából. Aztán megismerve őt, képtelen voltam megválni tőle, hiába kérték, már nem adtam. Én lettem a gazdája.
Határozott temperamentuma, kommunikációkészsége, s nem utolsó sorban lenyűgöző szépsége…rabul ejtett.
Egy barátságos óriás volt. Közel ugyanannyi volt a súlyunk, nála 47-et, nálam 49kg-ot mutatott a mérleg.
Nem csak kedves és gyönyörű, de a munkáért is rajongó kutya volt. Én pedig őérte rajongtam.
10 éves korában épp’ a kertben sétáltunk, amikor egyik pillanatról a másikra elájult. Az ultrahang kimutatta: Hemangiosarcoma.
Daganat nőtt a szívén. 3 hét múlva már el kellett engednem…
TRICK vom Kirchberghof
Német juhászkutya fiú
született: 2005.05.12. (†2014.09.28.)
3-4 hetes volt Trick, mikor először találkoztunk Münchenben, a tenyésztőjénél. Egy nagyon helyes, sötét ordas babakutya volt, első látásra megragadott a színe. Majd az együtt töltött két hét alatt – sokszor külön a testvérektől és mamájától is – az ösztönei, adottságai is egyre meggyőzőbbek lettek számomra. Igazi munkakutyát ígértek az apró figyelmes szemek. Így amellett döntöttem, hogy szeretném felnevelni őt. 9 hetes korában egy németországi versenyen láttuk egymást újra, ezután költözött velem Budapestre. Sajnos már 5 hónaposan figyelmeztetett, baj van. Gyakori sántítása nem gyógyult, a röntgenek kétoldali könyökízületi diszpláziát mutattak.
Több műtétre is sor került, de soha nem jött helyre teljesen.
Pedig nem csalódtam. Tricky valódi, tettre kész Német juhászkutyává lett.
Így kötelezően maradtak a nyugodtabb, de annál szenvedélyesebb játékok a komoly, kemény munka helyett. Bár ő nehezen mondott le róla.
A lábával tudta mindezt, de a buksijával nem.
S élete végéig hitte, hogy kölyök és az ölemben a helye…
9 éves volt, amikor egyik nap egy kisebb labda nagyságú dudort tapintottam ki a nyaka alatt.
Nyirokcsomó daganat volt.
Wisky kutyát 3 hét múlva követte a Szivárvány-hídon az én mindig-vidám Tricky-m.
Én pedig majdnem belehaltam.
CSIBÉSZ
Keverék kutyalány
született: Csajág, 2016.03.13.
Csibész egy ajándéka az én Életemnek.
Ő pont akkor került hozzánk, amikor eldöntöttem, hogy abbahagyom a munkakutyázást, mert tisztában voltam vele, mennyi idő és energia van egy boldog Munkakutya mögött. Ami nekem nem volt…
Így a 9 hetes keverék kiskutya – egy nagyon kedves családtól, a Balaton mellől – kifejezetten a
Szüleimnek érkezett, házőrzőnek.
Kicsit persze foglalkoztam vele, hogy az illő alapokat mégis megtanulja, de igyekeztem kellő távolságot tartani tőle.
Aztán előkerült egy labda…és ekkor ért a legnagyobb meglepetés. A szőrös babakutya futott a labda után, őrizte a megszerzett zsákmányát és figyelmes szemekkel leste, hogy mi a következő feladat.
Mindig vidám és lelkes volt. Pont, mint egy Munkakutya!
Nem sok hónap telt el, amikor Csibész többet járt már velem, mint volt otthon, hogy a házat őrizze.
Szépen lassan, de mélységesen beleszerettem és ő is engem választott a Családból.
Minden századmásodpercét élvezzük az együtt töltött időnek. Ő keresi a kihívásokat, villámgyorsan tanul én pedig igyekszem lépést tartani vele. Gyakran hallják nálunk a szomszédok, amikor a kertben gyakorlunk: „Ááááá, én egy zsenivel élek együtt! Te vagy a legokosabb kutya a Világon! Imádlak Téged, Csibész kutya!”:)