Velük megtörtént...
Az elmúlt több mint 19 év során leírhatatlanul sok megható történetnek voltam részese. A mai napig
könnyeket csal a szemembe, amikor ezeket az – első szavától az utolsóig – igaz írásokat olvasom.
Azért kértem a Gazdákat arra, hogy tollat ragadjanak, mert szerettem volna, ha sikereik motivációként
szolgálnak! Hogy Ön, kedves Olvasó velük érezhessen és láthassa azt is, mennyire reménytelen
helyzetekből is lehet kiutat találni.
A legtöbbjüknek komoly feladat volt a fogalmazás, mégis megtették, mert arra gondoltak, hogy ezzel
hitet adhatnak másoknak. Hogy ne érezzék Magukat egyedül azok, akik most vannak ott, ahonnan
egykor ők indultak…
Velük megtörtént...
Az elmúlt több mint 18 év során leírhatatlanul sok megható történetnek voltam részese. A mai napig könnyeket csal a szemembe, amikor ezeket az – első szavától az utolsóig – igaz írásokat olvasom.
Azért kértem a Gazdákat arra, hogy tollat ragadjanak, mert szerettem volna, ha sikereik motivációként szolgálnak! Hogy Ön, kedves Olvasó velük érezhessen és láthassa azt is, mennyire reménytelen helyzetekből is lehet kiutat találni. A legtöbbjüknek komoly feladat volt a fogalmazás, mégis megtették, mert arra gondoltak, hogy ezzel hitet adhatnak másoknak. Hogy ne érezzék Magukat egyedül azok, akik most vannak ott, ahonnan egykor ők indultak…
Csipke,
Keverék kutya lány
„Csipkét a NOÉ Állatotthonból fogadtuk örökbe.
Megkapta az oltásait is és elkezdtünk sétálni vele. Húzott folyamatosan és mindent és mindenkit megugatott, visszaugatott. Fárasztó volt nagyon egy idő után és kezdtünk kétségbe esni. Elvittük kutyaiskolába, ahol derekasan helyt állt, majd elkezdtük vele az agility-t is. Sajnos a folyamatos ugatása még mindig nem akart csökkenni, félt minden kutyától és embertől, így úgy érezte jobb, ha ugat.
Az egyik alkalommal Anita is épp ott volt, és látta, hogyan viselkedik Csipke. Akkor az ő szájából hallottuk először, hogy bizony a mi Csipkénk egy érzékeny kutya, méghozzá aktív érzékeny. Ez a felismerés azonnal rengeteg viselkedési problémájára adott magyarázatot számunkra is. Felvettük a kapcsolatot és Anita jött. Ha péntek délután, akkor Csipkéhez jön a mi „kutya dokink”, Anita 🙂
Anita mellett Csipke kezdett átalakulni, magabiztosabb lenni, élvezni az életet. A sok közös órának köszönhetően a környéken való séta már nem rémálom, ugyan ugat még, és húz is, de ég és föld a különbség, ami ezelőtt volt és a mostani állapot. Illetve Anita utasításait követve már tudjuk, hogy hogyan kell viselkedni az ilyen szituációkban, mi a teendőnk.
Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy találkoztunk Anitával, és elkezdtük a közös munkát Vele! Megtanultuk azt is, hogy attól még mert érzékeny, ugyanolyan határozottan kell megkövetelni tőle is azt, ami a feladata.
Azt már az első alkalommal láttuk, és tapasztaltuk, hogy Anita szívvel-lélekkel csinálja a „munkáját”, ami inkább hivatás nála, vagy életforma, szerintem ezzel kel és fekszik. Mindamellett, hogy egy szuper kutyaoktató, egy csodálatos ember is, csupa pozitív energiával, és rengeteg mondanivalóval. Fantasztikus, amit a kutyákból ki tud hozni, úgy hogy rögtön látja, ha egy kutya „más” mint a többi, és van rá megoldása!
Köszönjük Anita! ❤️❤️❤️ „
Lelkes Viktória
Spenót,
Szálkás-szőrű Tacskó fiú
„Amikor elhoztuk Spenótot a tenyésztőtől tudtuk, nem lesz könnyű vele, láttuk rajta, hogy nagyon fél és bizalmatlan.
Kutyaoktatókat hívogattam és érdeklődtem, mit lehetne tenni. Mindenki azt mondta: vigyem el a kutyaiskolába, gondoltam OK, csak éppen pórázt nem tudtunk rárakni és a kocsiba sem tudtuk berakni.
RETTEGETT!!!
Aztán, mint a mesében egy hirdetőtáblát bambultam ÉS akkor olvastam Anita hirdetését… ÉS rögtön megértette a gondunkat… ÉS ELJÖTT hozzánk!!! ÉS azt mondta, megoldjuk. ÉS jött kitartóan, nem adta fel. Spenót először morgott rá, elbújt és közben nagyon félt.
Közben rengeteget mesélt a kutyákról és tapasztalatairól. Aztán szép lassan Spenót közel engedte magához. Igaza lett!!! ÉS szép lassan a pórázt is rá tudta rakni. ÉS elkezdtük együtt sétáltatni.
Anita a gyerekeknek is nagy türelemmel tanította, hogy mi mindenre kell figyelni és miért. ÉS sétáltunk…annyira örültünk!!! ÉS annyira megszerették egymást Anitával, hogy amikor Spenótot elviszi és vigyáz rá, tanítja és szerintem valamit még csinál vele, mert amikor visszahozza az az érzésünk, hogy Spenót nem akar hazajönni!
Mi nagyon örülünk, hogy ismerhetjük Anitát és, hogy bármilyen helyzetben számíthatunk rá!!!
SZERINTEM SPENÓT IS ÍGY GONDOLJA, SŐŐŐŐT!”
Németh Szilvia
Spenót,
Szálkás-szőrű Tacskó fiú
„Amikor elhoztuk Spenótot a tenyésztőtől tudtuk, nem lesz könnyű vele, láttuk rajta, hogy nagyon fél és bizalmatlan.
Kutyaoktatókat hívogattam és érdeklődtem, mit lehetne tenni. Mindenki azt mondta: vigyem el a kutyaiskolába, gondoltam OK, csak éppen pórázt nem tudtunk rárakni és a kocsiba sem tudtuk berakni.
RETTEGETT!!!
Aztán, mint a mesében egy hirdetőtáblát bambultam ÉS akkor olvastam Anita hirdetését… ÉS rögtön megértette a gondunkat… ÉS ELJÖTT hozzánk!!! ÉS azt mondta, megoldjuk. ÉS jött kitartóan, nem adta fel. Spenót először morgott rá, elbújt és közben nagyon félt.
Közben rengeteget mesélt a kutyákról és tapasztalatairól. Aztán szép lassan Spenót közel engedte magához. Igaza lett!!! ÉS szép lassan a pórázt is rá tudta rakni. ÉS elkezdtük együtt sétáltatni.
Anita a gyerekeknek is nagy türelemmel tanította, hogy mi mindenre kell figyelni és miért. ÉS sétáltunk…annyira örültünk!!! ÉS annyira megszerették egymást Anitával, hogy amikor Spenótot elviszi és vigyáz rá, tanítja és szerintem valamit még csinál vele, mert amikor visszahozza az az érzésünk, hogy Spenót nem akar hazajönni!
Mi nagyon örülünk, hogy ismerhetjük Anitát és, hogy bármilyen helyzetben számíthatunk rá!!!
SZERINTEM SPENÓT IS ÍGY GONDOLJA, SŐŐŐŐT!”
Németh Szilvia
Borka,
Kerry-Blue Terrier lány
„Úgy tűnt egy nagyon stramm kiskutyát hoztunk haza, de mikor kikerült a komfort zónájából (lakás, kert) akkor számomra kezelhetetlenné vált.
Ha akár csak a kertben tettem rá a pórázt „befékezett”, az autózás egy rémálom volt, stresszelt, lihegett és gyakran hányt. És miután ezekkel próbálkoztam, már otthon sem volt ugyanolyan. Még egy – az ablakban lévő cserepes mentáról – lehulló levéltől is megijedt.
Ami pedig a legrosszabb volt, hogy az a kutya, aki eddig úgy éreztem ragaszkodik hozzám, már nem üdvözölt, amikor hazajöttem. Általában biztos távot tartott és azt éreztem, hogy többé nem bízik bennem. Szomorú voltam és tanácstalan.
Nagyon szerettem volna találni valakit, akire számíthatok, aki egy ilyen helyzetben segíthet. Anita már az első találkozás alkalmával meggyőzött! Megérkezett egy kedves hölgy, akinek minden figyelme a kutyára irányult!!! A kutya pedig azonnal felnézett rá és bízott benne!
Anita által tudhattam meg, hogy Borka egy érzékeny kutya.
Meg kellett tanulnunk kezelni a kutya viselkedését, hogy az adottságaival mi az, ami működik és mi az, ami nem. Ez az utóbbi megértés volt a legfontosabb, és az elején a legnehezebb nekem…
Az Anitával való közös munka által Borka viselkedése alapjaiban változott meg. Borka megtanult bízni, én pedig megtanultam, hogyan kell kommunikálnom és viselkednem, hogy ő bízhasson bennem.
Az érzékenysége miatt továbbra is van, hogy megijed dolgoktól, viszont nem marad ebben az állapotban, nem akar elmenekülni a világ és a gazdija elől… Ez a legjobb!!! Egyébként olyan jól nevelt és kulturált kutya lett Anitának köszönhetően, hogy mindenki ámul. Örömmel ugrik be az autóba, minden kutyabarát étterembe elvihetjük, remekül viselkedik.
Borka tiszteli is és nagyon szereti Anitát. Amikor megérkezik, Borka, ha esik, ha fúj felcsapja a farkát és nagy csóválásokkal követi bárhová. Ennek pedig nagyon örülünk, akkor is, ha úgy megy el vele, hogy hátra sem néz.
Anita profi szakember, igazi kutyasuttogó. Ezenkívül nagyon jól „neveli” a gazdikat is, ami elengedhetetlen az eredményekhez!
Neki köszönhetjük, hogy boldogan tudunk élni és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk a kutyánkkal. Nélküle el sem tudom képzelni hogyan alakult volna az együttélés Borkával…
Anita a szaktudása mellett a szívét és a lelkét is beleteszi az érzékeny kutyák fejlesztésébe. Ha a gazdi nyitott arra, hogy megfogadja tanácsait, együtt csodákra lesznek lépesek vele!”
Zahorán-Pirisi Zsuzsa
HR vezérigazgató-helyettes,
Budapest Airport
Judy,
Német Juhászkutya lány
„Judy 2 évesen került hozzánk, 3 gyerek mellé. Viselkedése komoly gyerekkori traumákról árulkodott. Ahogy kiléptünk hozzá a kertbe, ő azonnal elszaladt, és egy távoli bokorból, gyanakodva figyelte a családot. Annyira félt az emberektől, hogy két méternél jobban nem lehetett megközelíteni, és akkor is fenyegetően ugatott. Hiába próbálkoztunk mindennel, olvasgattuk a szakirodalmat, nem tudtunk elérni eredményt. Ekkor említette egy közös ismerősünk Anitát, aki állítása szerint „csodákra képes” a kutyákkal. Ugyan a csodákban nem hittünk, de úgy döntöttünk, megkérjük Anitát, tudna-e segíteni nekünk Judy-val.
Nagyon jó döntést hoztunk! Anita már első látogatásakor nagyon pozitív benyomást tett ránk, de ami igazán meglepő volt, hogy Judy hozzá már az első alkalommal megpróbált közeledni – persze a tőle megszokott óvatossággal. Azonnal tudtuk, hogy ebben az esetben talán mégis „vannak csodák”.
Anita rengeteg tanáccsal látott el minket, hogyan közelítsünk, illetve ne közelítsünk a kutyához, mit csináljunk, amit magunktól nem is mertünk volna. Anita megjelenése már néhány hét alatt látványos eredményeket hozott.
Mondanunk sem kell, mennyire bensőséges kapcsolat alakult ki Judy és Anita között, aki ettől kezdve rendszeres vendégünk volt.
Anita segítségével, másfél év kitartó közös munkával Judy igazi család kedvence lett, akit már arról kellett lenevelni, hogy ne felugorva üdvözölje a gyerekeinkhez vendégségbe érkező kis barátokat.
Akkor győződtünk meg arról, mit jelent Anita és az általa biztosított „környezet” Judy-nak, amikor egy alkalommal Judy-val közösen vártuk őt az erdőszéli házunk kertjében. A forgalmas utcák moraján kívül mi semmit sem hallottunk. Judy azonban hirtelen hegyezni kezdte a fülét, felállt, majd farkát hevesen csóválva lefutott a kertkapuhoz, ahol teljes extázisban szaladgált fel-alá, és kezdett ugatni. Mi csak ekkor hallottuk meg, hogy a közeli utcában egy autó közeledik. A mi fülünk számára ez semmi különöset nem jelentett, de néhány pillanaton belül láttuk, hogy Anita érkezik. Anita „fogadása” során tanúsított féktelen örömén látszódott, milyen mély kötődés van közöttük.
Örülünk, hogy megismertük Anitát. Nagy segítségünkre van abban, hogy a kutyatartás a családunkban mindenkinek (a felnőtteknek, a gyerekeknek és a kutyának is) örömteli és ugyanakkor kényelmes is legyen.”
Tódenbier Andrea és
Wellisch Péter
Judy,
Német Juhászkutya lány
„Judy 2 évesen került hozzánk, 3 gyerek mellé. Viselkedése komoly gyerekkori traumákról árulkodott. Ahogy kiléptünk hozzá a kertbe, ő azonnal elszaladt, és egy távoli bokorból, gyanakodva figyelte a családot. Annyira félt az emberektől, hogy két méternél jobban nem lehetett megközelíteni, és akkor is fenyegetően ugatott. Hiába próbálkoztunk mindennel, olvasgattuk a szakirodalmat, nem tudtunk elérni eredményt. Ekkor említette egy közös ismerősünk Anitát, aki állítása szerint „csodákra képes” a kutyákkal. Ugyan a csodákban nem hittünk, de úgy döntöttünk, megkérjük Anitát, tudna-e segíteni nekünk Judy-val.
Nagyon jó döntést hoztunk! Anita már első látogatásakor nagyon pozitív benyomást tett ránk, de ami igazán meglepő volt, hogy Judy hozzá már az első alkalommal megpróbált közeledni – persze a tőle megszokott óvatossággal. Azonnal tudtuk, hogy ebben az esetben talán mégis „vannak csodák”.
Anita rengeteg tanáccsal látott el minket, hogyan közelítsünk, illetve ne közelítsünk a kutyához, mit csináljunk, amit magunktól nem is mertünk volna. Anita megjelenése már néhány hét alatt látványos eredményeket hozott.
Mondanunk sem kell, mennyire bensőséges kapcsolat alakult ki Judy és Anita között, aki ettől kezdve rendszeres vendégünk volt.
Anita segítségével, másfél év kitartó közös munkával Judy igazi család kedvence lett, akit már arról kellett lenevelni, hogy ne felugorva üdvözölje a gyerekeinkhez vendégségbe érkező kis barátokat.
Akkor győződtünk meg arról, mit jelent Anita és az általa biztosított „környezet” Judy-nak, amikor egy alkalommal Judy-val közösen vártuk őt az erdőszéli házunk kertjében. A forgalmas utcák moraján kívül mi semmit sem hallottunk. Judy azonban hirtelen hegyezni kezdte a fülét, felállt, majd farkát hevesen csóválva lefutott a kertkapuhoz, ahol teljes extázisban szaladgált fel-alá, és kezdett ugatni. Mi csak ekkor hallottuk meg, hogy a közeli utcában egy autó közeledik. A mi fülünk számára ez semmi különöset nem jelentett, de néhány pillanaton belül láttuk, hogy Anita érkezik. Anita „fogadása” során tanúsított féktelen örömén látszódott, milyen mély kötődés van közöttük.
Örülünk, hogy megismertük Anitát. Nagy segítségünkre van abban, hogy a kutyatartás a családunkban mindenkinek (a felnőtteknek, a gyerekeknek és a kutyának is) örömteli és ugyanakkor kényelmes is legyen.”
Tódenbier Andrea és
Wellisch Péter
Berry,
Border Collie fiú
„Berry az első kutyánk. Amikor elhoztuk nem tudtuk mit, hogyan kell csinálni egy kutyával. Anita az első napon eljött hozzánk és az alapoktól segített nekünk.
Nagyon jó döntésünk volt, mivel Berry nagyon érzékeny lelkű.
Nagyon félénk volt, de Anitát mindig óriási örömmel üdvözölte. Imádta, hogy tanulhat tőle. Anita megtanított minket, hogyan kell megalapoznunk a kutyával a közös életünket, hogy az mindkettőnk részére jó legyen. Megtanultuk, hogy nagyon következetesen kell bánni a kutyával. Szabályokat kell kialakítani és azokat mindig be kell tartani mindkét félnek.
Rendszeresen sétálunk, sokat utazunk és étterembe is járunk a kutyánkkal. Örülünk, hogy magunkkal tudjuk vinni, mert mindenhol jól viselkedik. Berry egy angyal. Számtalan dicséretet kaptunk már miatta. Mindenki azt mondja, milyen szerencsések vagyunk ezzel a kutyával, de mi tudjuk, hogy ennek egy része a szerencse, a többi pedig, amiben Anita segített nekünk. Ha Anita nem foglalkozik velünk az elején, akkor valószínűleg sokkal engedékenyebbek lennénk és egy sokkal neveletlenebb kutyánk lenne.”
Ábrahám Eszter és
Doroszlay László
ügyvezető, Heavy Tools
Joy,
Labrador lány
„Anitával az előző kutyámnak köszönhetően találkoztam. Nem is volt kérdés, hogy amikor hazahoztuk az új kis Labradorunkat, kinek a segítségét fogom kérni.
Annak ellenére, hogy már volt egy kutyánk és volt elképzelésünk, hogy mik az alapvető szabályok, amiket be akarunk tartatni, a kis vacak okozott számunkra nem megoldható helyzeteket. Anita hamar elérhető volt és ahogy számítottam rá, azonnal volt megoldása a helyzetekre.
Gyakoroltuk a pórázon sétát, a behívást, a közös játékot és voltak mindenféle feladatok is. Anita bárhol és bármiből képes a kutyák számára feladatot kitalálni. A kutyám imádja, rajong érte, nem csak a játékos részeknél, a kihívásoknál is csillog a szeme. Anita tudása zsigeri, ő erre született, igazi kutyasuttogó, amit mindkét kutyám és én is érzünk. Olyan dolgokat javít ki, hogy milyen szögben tartsam a kezem és valóban néha ilyen apróságokon múlik.
Számtalan olyan gyakorlat van, amit nekem nem csinál meg, de Anitának azonnal. Anita mögött rengeteg év és végtelen tapasztalat és tudás van, de ami még fontosabb, hogy mindig lelkes, mindig jelen van a pillanatban, csak ránk figyel, ha velünk van.
Egyik alkalommal a busz és villamos végállomáson gyakoroltunk, amikor a kutyám megijedt és zsigeri pánik futott rajta végig. Azóta is hálás vagyok, hogy ekkor Anitával voltam ott, aki azonnal elkezdte kioldani kutyámból a traumát, majd a következő hónapokban a segítségével kutyám ismét képessé vált zajosabb helyeken is magabiztosan sétálni. Azóta is rendszeresen gyakoroljuk a tanultakat, mert ha sok idő kimarad, akkor kutyám ismét félni kezd bizonyos zajoktól. Anitát nagyon jó szívvel ajánlom minden kutya-gaza párosnak, bármi is a cél. Az utóbbi időben már csak rendszertelenül találkozunk, de szinte minden nap van olyan helyzet, amikor Anita hangját hallom a fejemben. Nem mindig sikerül úgy csinálnom, ahogy tanultuk, de mindig tudom, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, mert Anita nem csak a kutyát tanítja, leginkább minket tanít meg Falkavezérré válni, ha hagyjuk 🙂 „
Somló Zita
Joy,
Labrador lány
„Anitával az előző kutyámnak köszönhetően találkoztam. Nem is volt kérdés, hogy amikor hazahoztuk az új kis Labradorunkat, kinek a segítségét fogom kérni.
Annak ellenére, hogy már volt egy kutyánk és volt elképzelésünk, hogy mik az alapvető szabályok, amiket be akarunk tartatni, a kis vacak okozott számunkra nem megoldható helyzeteket. Anita hamar elérhető volt és ahogy számítottam rá, azonnal volt megoldása a helyzetekre.
Gyakoroltuk a pórázon sétát, a behívást, a közös játékot és voltak mindenféle feladatok is. Anita bárhol és bármiből képes a kutyák számára feladatot kitalálni. A kutyám imádja, rajong érte, nem csak a játékos részeknél, a kihívásoknál is csillog a szeme. Anita tudása zsigeri, ő erre született, igazi kutyasuttogó, amit mindkét kutyám és én is érzünk. Olyan dolgokat javít ki, hogy milyen szögben tartsam a kezem és valóban néha ilyen apróságokon múlik.
Számtalan olyan gyakorlat van, amit nekem nem csinál meg, de Anitának azonnal. Anita mögött rengeteg év és végtelen tapasztalat és tudás van, de ami még fontosabb, hogy mindig lelkes, mindig jelen van a pillanatban, csak ránk figyel, ha velünk van.
Egyik alkalommal a busz és villamos végállomáson gyakoroltunk, amikor a kutyám megijedt és zsigeri pánik futott rajta végig. Azóta is hálás vagyok, hogy ekkor Anitával voltam ott, aki azonnal elkezdte kioldani kutyámból a traumát, majd a következő hónapokban a segítségével kutyám ismét képessé vált zajosabb helyeken is magabiztosan sétálni. Azóta is rendszeresen gyakoroljuk a tanultakat, mert ha sok idő kimarad, akkor kutyám ismét félni kezd bizonyos zajoktól. Anitát nagyon jó szívvel ajánlom minden kutya-gaza párosnak, bármi is a cél. Az utóbbi időben már csak rendszertelenül találkozunk, de szinte minden nap van olyan helyzet, amikor Anita hangját hallom a fejemben. Nem mindig sikerül úgy csinálnom, ahogy tanultuk, de mindig tudom, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, mert Anita nem csak a kutyát tanítja, leginkább minket tanít meg Falkavezérré válni, ha hagyjuk 🙂 „
Somló Zita
Füli és Bobo,
Keverék kutya lányok
„Két évvel ezelőtt, tavasszal kértem segítséget Anitától. 5 kutyánk volt akkor és nehezen bírtunk Fülivel és Bobo-val, az akkor 9 hónapos vizsla-keverék párosunkkal.
Anita eljött szemrevételezni a “csapatot”, majd tanácsokkal látott el, és nekiálltunk a munkának. Sok-sok idő, energia és munka van már a hátunk mögött, de látszik az eredmény. A két lány hihetetlen módon fejlődik, döbbenetes mennyit változtak első találkozásunk óta. Túlontúl félős és bizalmatlan viselkedésünk sokat javult, ma már szívesen indulok egyedül is sétára velük.
Kutyáink nagyon szeretik Anitát, én pedig boldog vagyok, hogy megismerhettem. Kaptunk egy barátot, remélem még sokáig dolgozunk együtt.”
Székely Nóra
Alig várom, hogy az Ön Sikertörténete is
inspiráljon másokat!
Alig várom, hogy
az Ön Sikertörténete is
inspiráljon másokat!
